Az utóbbi hetekben terjedt el facebookon a következő kihívás, hogy a felkért egyén gugli tudását összekaparva keressen rá a "vers" kulcsszóra, és az első ( legrosszabb esetben a harmadik ) találatot copy-pastolja facebookra, egyúttal kihívva más emberkéket. 
  Furcsán éreztem magam ( ráadásul nem értek a versekhez ), amikor felkértek többször is, így egyszer se válaszoltam. Szerencsére a napokban jutott eszembe, hogy mégis van olyan vers, amire azt tudom mondani, "Ez számomra sokat mondó, szívemnek kedves vers", és megosztásra alkalmas ( facebookra nem raktam ki ). Íme:

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
Két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen, ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
„Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem, Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
mindennap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma látszik
ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:
„Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért láttad csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!”

Ismeretlen szerző után németből Túrmezei Erzsébet fordította

not4me