Ha évekkel ezelőtt megkérdeznek, engem, ki az a Jób, annyit biztosan el tudtam volna mondani, hogy nincs benne az Újszövetségben (lehet, könnyen meggyőzhető lettem volna az ellenkezőjéről), így kizárásos alapon marad az Ószövetség. De, hogy ki ő, mit csinált, mit nem csinált, arról fogalmam se lett volna.

„Prédikációkban sem hangzott el még…” – érvelhettem volna, magam mellé állva.  Nem épp szikla szilárd érv, hiszen nem voltam ott minden vasárnap (mellesleg ki emlékszik még az előző heti prédikációra? ) , lehet, hogy volt róla szó, én meg lemaradtam róla. Így jártam. Mi van a hittanokkal, az ifikkel? Nem emlékszem, hogy valaha is elhangzott volna.

Kicsit zavar, hogy még a nevet se hallottam, egészen tavaly októberéig, egy rádiós beszélgetésig, ahol egy Bolyki László nevezetű zenész, új könyvében, Jób példáján keresztül mutatja be a kegyelmet ( Kegyelem és kalmárszellem c. könyv ). A beszélgetés érdekes volt, többször is visszahallgattam, és testvéremmel úgy határoztunk, megrendeljük a könyvet. Szeretnék erről később írni, de a lényeg, hogy ebben a „kincsben” találkoztam először Jóbbal.

1 év elteltével azt mondanám, számomra Jób azon ikonikus alakja a Bibliának, ahogy azt Richard Rorh is írja:

„[…] minden hívő ember fájdalmasan újra felfedezett és átélt története.”

Mindenki találkozott már a szenvedés valamilyen formájával. Családot érintő súlyos betegségektől kezdve, a
párkapcsolati nehézségeken, csalódásokon át, az anyagi nehézségeken keresztül, egészen a munkahelyi, egyetemi, iskolai gondokig, és még sorolhatnám. Ezen helyzetekben, összekulcsolt kézzel és őszinte szívvel kérdezzük: Miért? Istenem, miért történik ez velem/velünk/vele? Hogy van ez az egész? Ki a felelős? ( Van-e felelős? ) Én csinálok valamit rosszul, vagy mindez a gonosz műve?

Jób története pontosan ezen a kérdéseinket feszegeti. Kitől ered a rossz, mi az oka a szenvedésnek. Miért vagyok keresztény, ha láthatólag ez sem véd meg a bajtól, akkor meg mi értelme van? Feltett kérdéseinkre nem kapunk választ Richard Rohr könyvének elolvasása után sem, de ahogy belemerülünk Jób történetébe és hagyjuk, hogy vezesse figyelmünket az író, úgy egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy kimozdulunk eddig megszokott, biztonságos, hitünket körbefogó kis várunkból, és egy egészen új, ismeretlen terepre tévedünk. Ezen helyen egy új nézőponttal lehetünk gazdagabbak, ami talán már nem a miértekre keres választ, nem ok-okozati összefüggéseket hajszol, hanem valami egészen mást.

Jób történetét nem szeretném a saját szavaimmal összefoglalni, mert ezt Richard Rohr mérföldekkel jobban megteszi. Íme:

„Leginkább úgy tekinthetünk Jób egész utazására, mint a lélek fájdalmas útjára: látszatautonómiájának ágai kerülnek „lemetszésre”, ami által megszabadul minden tehertől – az önérvényesítéstől és az önkritikától. Az a szabadság, amikor tudom, hogy egyik sem számít. Jelentőségem abból fakad, hogy „ki vagyok Istenben”, hogy „ki vagyok egy sokkal hatalmasabb egész részekén”. Valamiképpen Isten képviselője vagyok, és Isten hordoz engem, a jó és rossz részekkel egyetemben. Úgy tűnik, csak két útja van annak, hogy ezt tapasztalati úton megtudjuk: az ima és a szenvedés. Azt hiszem, ez a Biblia központi üzenete, de az biztos, hogy ez Jób könyvének üzenete.” ( Richard Rohr: Jób és a szenvedés misztériuma, 199. oldal)

Több gondolat is van a könyvben, amelyeket hasonló módon elhelyeznék a cikkben, de nem szeretnék „lelőni semmilyen poént”. Mindenkit arra bíztatnék, hogy vegye kézbe Jób történetét, mert nem akármit tanulhatunk az „öregtől”. Nagy kedvelője vagyok Richard Rohr munkásságának, ha azonban részletesebb elemzést szeretnénk olvasni a Bibliai történetről, nyugodt szívvel tudom ajánlani David Atkinson: Jób könyve című olvasmányát is.