Számomra az egyik legnagyobb nehézséget az okozza, hogy világos mondatok formájában próbáljam meg átadni mindazon gondolatokat, amik megfordulnak a fejemben egy ilyen könyv befejeztekor. A fejemben rendkívül jól hangzanak ezek a mondatok. Egymásra épülnek, csillognak-villognak, de amint leírom, kérdőn tekintenek vissza rám a sorok. Ez feltehetőleg azért van így, mert maga a téma sem egyszerű, könnyen megfogható. Kegyelem. Egyáltalán mi jut eszünkbe a szóról? Azon gondolkodom, mit is tanultam ( hittanokon? ), mit is hallottam ( istentiszteleten? ) a kegyelemről. Bizony meg kellene erőltetnem magam, hogy egy erős "kettesnyi" tudást össze tudjak kaparni.

   Amikor rákattintottam a „Megrendelés megerősítése” gombra, számomra a cél világos volt. Jobban beleásnék a kegyelem kérdéskörébe, szeretnék magyarázatot kapni a címre, és hogy kicsit tisztuljon a köd a fogalomról. Hozzá kell tennem, hogy John Bunyan: A zarándok útja című olvasmányon vergődtem már hosszú hetek óta ( ez a könyv szintén megérne egy jó kis cikket, amire egyelőre nem vállalkoznék ), és kellett némi „váltás”. Megérte.

A könyv természetesen a kegyelem fogalmát próbálja nyakon csípni. Borzasztóan izgalmas, ahogy a témát körbejárja az író, vannak sorok, amik egyenesen beleégtek a fejembe, azonban néha jó megállni, és elgondolkodni pár perc erejéig egy-egy fejezet után. Különösen akkor, ha olyan témák is megjelennek a kegyelem kapcsán, mint a holokauszt, egy akkori KGB vezető meghökkentő szavai, melegek és keresztények egymáshoz való viszonya, a mai egyház, az aktuális vezető hatalom és az egyház ( vagy hívek ) kapcsolata. Mindezeket teszi úgy, hogy személyes, baráti, ismeretségi körén keresztül szerzett tapasztalatain, élményein vezeti az olvasót. Egy szóval van bőven miből válogatni.

 Olyan könyveknél, amelyeknél a fő téma a keresztény spiritualitás, a lelkiség, vannak gondolatok, amik nálam „betalálnak”.Na a következő ilyen volt. Íme:

„A kegyelem azt jelenti, hogy semmit sem tehetünk annak érdekében, hogy Isten még jobban szeressen bennünket.(…) A kegyelem azt is jelenti, hogy semmit sem tehetünk annak érdekében, hogy Isten kevésbé szeressen bennünket.”

Teljes szívből mondhatom, hogy Philip Yancey ezen könyvét, azok közé sorolom, amiknek ott kell lennie a polcomon, hogy bármikor levehessem, áttanulmányozhassam újra, elölről. 

Hogy az eredeti célomat elértem-e, azt nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, tisztult a fogalom, gazdagodtam az olvasottakkal. Lehet, hogy 100%-ig sose fogom érteni, vagy pusztán felfogni a kegyelem erejét, de egyet biztosan tudok. Az egyetlen feladatunk a
z, hogy elfogadjuk úgy, ahogy azt kapjuk Istentől. Csak úgy, ingyen, kegyelemből.