Milyen tehát az erkölcsi-spirituális valóság természete? Milyen az a környezet, amelyik felszabadít és segít növekedni, ha hozzá igazodunk, mint ahogy a hal is szabad a vízben? A szeretet ez a környezet. A szeretet a legfelszabadítóbb szabadságvesztés.

A szeretet egyik elve – akár barátságról, akár szerelemről van szó - hogy minél meghittem a viszony, annál többet veszíthetünk függetlenségünkből. Ha a szeretet „szabadságára” vágyunk - arra, amit magával hoz: a beteljesülésre, biztonságra, önbecsülésre -, sok tekintetben korlátoznunk kell a szabadságunkat. Nem alakíthatunk ki komoly kapcsolatot, ha továbbra is egyoldalú döntéseket hozunk, illetve ha nem hagyjuk, hogy barátunk vagy szerelmesünk beleszóljon az életünkbe. A szeretet örömének és szabadságának a megtapasztalásáért fel kell adnunk személyes autonómiánkat. Találóan megfogalmazta ezt Francoise Sagan, francia regényíró egy Le Monde-nak adott interjúban. Elmondta, hogy elégedett az életmódjával és nem bánt meg semmit:

                Riporter: Vagyis olyan szabad volt, amennyire csak akart?

                Sagan: Igen… Természetesen sokkal kevésbé voltam szabad, amikor szerelmes voltam valakibe... De az ember nem egyfolytában szerelmes. Azt leszámítva… szabad vagyok.

Sagannak igaza van. Egy szerető kapcsolat korlátozza személyes lehetőségeinket. Ismét szembesülnünk kell tehát a „szabadság” fogalmának bonyolultságával. Az ember egy szeretetkapcsolatban a legszabadabb, ott él igazán. A szeretetben önmagunkra találunk és mégis, az egészséges szeretetkapcsolat önzetlen szolgálatot, függetlenség kölcsönös elvesztését feltételezi. C.S Lewis ékesszólóan ír erről:

   „Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, jobban teszed, ha nem adod senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába – vagy koporsójába! Ám ott a koporsóban – ott a biztonságos, mozdulatlan, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze; törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle. A tragédiának, vagy legalábbis a tragédia lehetőségének egyetlen alternatívája van: a kárhozat. A mennyországon kívül pedig csak egy helyen lehetsz teljesen biztonságban a szeretet veszélyitől és izgalmaitól, ez pedig a pokol.” [C.S Lewis: A szeretet négy arca. Harmat Kiadó, 2007, 158.o.]

Részlet Timothy Keller: Hit és kételkedés, meggyőző érvek Isten mellett című könyvéből, 68-69.oldal