Nem vagyok irodalomtörténész, és nem olvastam eleget Tolsztojtól sem nem Tolsztojról hogy érdemben bármit is írjak róla, ám amit eddig megtudtam róla, azt úgy érzem ki kell írjam magamból.

Ha korábban Tolsztoj nevét hallottam, akkor egy egyébként elismert orosz íróra gondoltam, de nem igen érdekelt hogy mit írt, és végképp nem gondoltam volna hogy mennyi lelki tartalmat közölt. Gimnáziumban az irodalomórákon azt tanultam meg, hogy hogyan kell válaszolni az érettségi kérdéseire, milyen álértelmiségi pózokat vegyek fel, és milyen bevett frázisokat alkalmazzak ahhoz hogy a tanár elégedett legyen velem. Sajnos magát a szépirodalmat nem tanultam meg értékelni, nem fedeztem fel a benne rejlő szépségeket. Egyáltalán nem láttam az értelmét, magukat az irodalomórákat pedig áltudományos szeánszoknak tartottam, ahol a matek és a kémia után egy kicsit kikapcsolódhadtunk.

Szokásom hogy alkalomadtán “szabad asszociációs” módszerrel böngésszem az internet legnagyobb lexikonát, a wikipédiát, és egy nap az anarchizmus fogalmával kezdve eljutottam egészen Tolsztojig. Amit róla olvastam, azt nagyon érdekesnek találtam, pedig gimnáziumban alig beszéltünk róla. Mivel Tolsztoj Anna Kareninája nem kötelező olvasmány, ezért csak felajánlották nekünk, hogy elolvashatjuk ha szeretnénk. Hát nem szerettük. Egyedül Ivan Iljics halálával kellet megküzdenünk. Elolvastam, mert kötelező volt, de nem maradt meg az emlékezetemben. És ennyi. Tolsztoj életéről, gondolatairól nem volt szó.... De térjünk a lényegre: ki volt Tolsztoj? Miért lehet ő érdekes?

Tolsztoj egyben volt gazdálkodó arisztokrata, író, társadalomkritikus, “próféta”, pacifista, és anarchista. Igazi outsider. Sokan reformátorként, apostolként tekintenek rá, ám még többen pedig ariánus, eltévelyedett eretnekként. Ám akármi is volt ő, tagadhatatlanul érdekes élete, és gondolatai voltak. Ugyan tagadta a Szentháromság tanát, a  keresztény egyházak túlnyomó többségének közös nevezőjét, hite szerint Jézust követte. Egyik legismertebb regénye, az Anna Karenina egy megtérés-történettel végződik! Nem értem, hogy az iskolában hogyan nem eshetett szó Tolsztoj életéről, mikor olyan nemzetközileg ismert és megbecsült személyeket befolyásolt, mint Martin Luther King, vagy Mahatma Gandhi! Gandhi passzív ellenállása Tolsztojtól származik!

“Nem az elérhető morális tökély a fontos, hanem a tökéletesedés folyamata" (L.Tolsztoj)

Tolsztojt leginkább íróként, és ebből érthetően regényeiért ismerjük, ám itthon kevés szó esik róla lelki vezetőként. Sokakra, a fent említett két óriást is beleértve, filozófiai-teológiai főművével volt leginkább hatással, Isten országa bennetek vagyon (1895) c. értekezésével, mely később vallási mozgalmának (tolsztojánus mozgalom), és más kisebb vallási-politikai mozgalmak alapköve lesz (keresztény anarchisták). Munkájában összefoglalja teológiai nézeteit, melyeknek akadnak követői, és sokkal több kritikusa. Sajnos ez írását még nem olvastam el, ám tudtommal tanításait a hegyi beszédre alapozza radikálisan, mely tanítást az egyszerűség, a szószerinti értelmezés, az aszketizmus és egy radikális anarcho-pacifista filozófia jellemez. 

Tolsztoj extrém pacifizmusából többek között Gandhi is merített. Értelmezése szerint a gonosznak erőszakkal nem szabad ellenállni (Máté 5: 38-41), még önvédelemből sem. Innen a passzív ellenállás gondolata. 

"Alázat nélkül lehetetlen a tökéletesedés. »Minek nekem a tökéletesedés, ha így is jó vagyok?«" (Tolsztoj)

Kíméletlenül ostorozta az Orosz Ortodox Egyházat, főleg amiért az támogatta kora háborúit, ami erőszakmentes nézeteiből fakadóan érthető. Kereszténynek lenni megkövetelte nála az abszolút pacifizmust.

Művei, nézetei és az Egyház bírálatai enyhén szólva kiverték a biztosítékot a cári Oroszországban: az Ortodox Egyház 1901-ben kiközösítette.

"A szeretet - útjában áll a halálnak. A szeretet az élet. Mindent, mindent, amit csak értek, azért értem, azért létezik, mert szeretek. Mindent csakis ez fűz össze. A szeretet az Isten; meghalni annyit jelent, mint nekem, a szeretet egy részecskéjének, visszatérni a közös örök forráshoz"
(Tolsztoj)

Tolsztoj ideológiájáról így ír Bonkáló Sándor irodalomtörténész:

„Tolsztoj egész valláserkölcsi felfogásának csak egy pontja van, amellyel mindnyájan egyetértünk, hogy t. i. belső életünket a külső elé helyezzük, ami azonban nem új, hiszen minden vallás ezt tanítja. Alapgondolata helyes, de sem formáját, sem vallását és következményeit nem fogadhatjuk el, egész vallási és társadalmi rendszere egy lángelme sajnálatos eltévelyedése. Ez azonban semmit sem von le a költő, a művész értékéből.”

Tolsztojt lehet szeretni, nem szeretni, egyetérteni vele, főleg vitatkozni vele, de egy biztos: nem hagy hidegen. Életművét mindenképpen érdekesnek találom, írásait pedig csak ajánlani tudom, ám azt csak saját felelősségre.

"Elég elfeledkezni magunkról és másokat szeretni, s az ember nyugodt, boldog és igen jó lehet." (Tolsztoj)

Berkamem